1950-ben Káposztásmegyeri Díjat (Fortiale), 1951-ben Millenniumi Díjat (Piros bugyelláris) és Kancadíjat (Piros bugyelláris), 1952-ben St. Legert (Tornabuoni) nyert.

Az 1956-os forradalom idején a demokráciáért és a hazájáért harcolt, ezért bebörtönözték. A mindenki által csak Öcsinek hívott fiúnak, 1963-ban édesapjával, Jánossal, az 1940. évi derby dupláző hősével sikerült Bécsbe szöknie. Apa és fia együtt folytatták sikeres pályafutásukat.

Öcsi több mint 700 győzelmet ért el Magyarországon, Ausztriában, Olaszországban, Svédországban és Németországban.

A családi páros 1965-ben ünnepelte legnagyobb németországi diadalát. Baden-Badenben, Doupaulette nevű kancájukkal Zukunfts-Rennenben győztek, Löderer asszony  színeiben.

Az 1970-es években Öcsi a versenynyerget szerszámosládára cserélte. Münchenben hűtőgépszerelőként "épített második karriert". A versenypályán számos barátjának szinte minden mosógépét és hűtőszekrényét ő javította. A München-Riem versenypálya szívesen látott vendége volt és segített fiának, Lajosnak fotózni a versenyeket. Öcsinek mindig volt egy remek ötlete a jó képhez.

Élete végéig kötődött a lovakhoz, 75 éves korában egy nyáron át Michael Figge lovain tűnt fel, de Kerekes Károly istállójában is örültek a rendszeres látogatásainak. 2023. március negyedikén hunyt el.

A lóversenyzés egy legendát veszített.

A cikkben szereplő képeket fiától kaptuk, de Hesp József az írás megjelenése után szintén átadott nekünk egy párat. Ezek egy albumban vannak lefűzve, így mobiltelefonnal fotóztam ki őket.