Black Caviar 2006. augusztus 18-én született Ausztráliában. Frankellel ellentétben ő nem egy nagyon gazdag futtató tulajdonában áll, hanem egy szindikátusnak okoz boldog perceket futásaival. Mi az a szindikátus?  Amikor különböző indíttatásból, emberek csoportosulnak egy ló megvásárlása vagy versenyeztetése érdekében. A lóverseny a gazdagok, vagy inkább a dúsgazdagok sportja.

Nem mindenki engedheti meg magának a kiemelt költségeket, így összefogva jóval szerényebb havi kiadással terheli a pénztárcánkat a szindikátusba való belépés. A 2005-ben Epsom Derbyt nyert Motivator-nak egy olyan futtatói klub volt a gazdája, amiben a tulajdonosok több mint 200-an voltak. Ez persze nem jellemző, így Black Caviarnak sincsen ennyi tulajdonosa. Ők mindenestre a Victoriában tevékenykedő Peter G Moody-hoz adták tréningbe a kancát. Moody igen sikeres és elismert alakja az ottani lóversenysportnak.  Black Caviar megerőltetés nélkül nyerte első versenyeit. Tudnunk kell, hogy Ausztráliában igen magas fokon áll a lóversenyzés és a tenyésztés. 374 lóversenypályán (!) futhatnak a telivérek nap mint nap. Hosszútávú versenyzőkben is jól állnak, de a sprintereik olyannyira kiemelkednek, világszinten, hogy az aktuális világranglista első 8 helyén ma, hat Ausztráliában készülő telivért találunk. 

Black Caviar nevét 2010 novemberében ismerte meg az egész lóversenyvilág, amikor is négy hosszas előnnyel nyerte meg Ausztrália legnagyobb sprintfutamát. Ez jelen esetben 1200 métert jelent. Ezzel fel is ért a csúcsra, hiszen az ötödik kontinensen nincs a Patinack Farm Classicnál nagyobb verseny. Ez volt az első győzelem Gr1-es szinten. Ezt követően bárhol indult mindig hosszak özönével nyert.  15-16 győztes futás után már olyan népszerű volt világszerte, hogy a másik négy kontinens mindegyikéről érkeztek a felkérések: utazzon oda és versenyezzen ott a csodakanca. Mert kiérdemelte ezt a jelzőt. Mi, a Racing Portalon már 9. győzelme után a neve mellé biggyesztettük ezt. Nem csak az ellenfeleit verte cipóra, hanem a formaszámolókat is folyamatos probléma elé állította. A Racing Postban (nem titok) angol versenybírák számolják a formákat, de ők is a csúcsra emelték a csodakancát. Egyik ámulatból a másikba estek. A sprintversenyek, ahol korábban sokszor 4-5 ló egyszerre zuhant a célba unalmassá váltak, ha Black Caviar ott volt a pályán. Ő könnyedén kocogva is 2-4-5 hosszakkal nyert. A televíziós képeken jól látható volt, amikor is a célegyenesre fordulva a legtöbb zsoké már csépeli lovát, Luke Nolen (BC állandó lovasa) csak nyugodtan ül és mosolyog. A szakma a lábai előtt hevert, és természetesen a közönség is. Azon lóversenynapok hangulata mikor ő is indult, teljesen megváltozott. Megjelentek a drapériák, a zászlók és a sikoltozó hölgyek. Fan Clubjai alakultak, népszerűsége világszerte az egekig tört. Ausztráliában is egyfajta vetélkedés alakult ki a versenyszervezők között, hogy pályájukra csábítsák a csodakancát. Bárhol indult a teltház garantálható volt. A nem ausztrál lóversenyrajongók azonban folyamatosan csalódottságukat fejezték ki amiatt, hogy a kanca csak és kizárólag hazai pályán szerepel. Ez a felvetés persze butaság, hiszen míg ma pl. Európában egy egyetlen világklasszis sprinter sincs, addig Ausztráliában minimum van öt, akik többsége már kapitulált BC előtt, ráadásul a pénzdíjak sokkal magasabbak ott. A világ minden pontjáról a csapatra nehezedő nyomásnak engedve Moody mégis úgy döntött Európába utaztatják a csodalovat, hogy végre hazáján kívül is bizonyítson. 

A Royal Ascot zárónapján, 2012. június 23-án, telt ház, több mint 70 ezer néző látogatott ki a London közeli versenypályára, hogy élőben lássa az ausztrál csodalovat az 1200 méteres Diamond Jubilee Stakes-ben. A mérlege ekkor 21 futás – 21 győzelem volt. A páholyában természetesen ott volt II. Erzsébet királynő is. Az angol bukmékerek és szakemberek verseny előtti nyilatkozatai szerint Black Caviar (hiába a számára idegen környezet) verhetetlen lesz, és nem érdemes fogadni rá. Csak ellene. A versenyben nem mutatott akkora fölényt, mint odahaza, de a célhoz közeledve itt is magabiztosan vezetett. 75 méterrel a cél előtt azonban lovasa kiengedett, és kis híján odalett a makulátlan mutató. A kanca azonban érezte a veszélyt, megrázta magát és orrhosszal megnyerte a versenyt. A közönség őrjöngött és hatalmas tapssal jutalmazta a 22. győzelmet.

Az első díjat maga a királynő adta át, és a tréner úgy nyilatkozott: találkozott végre Ausztrália két királynője. A ló azonban a királyi gyepen kettős izomsérülést szenvedett (gondoljatok bele: még így is győzött) és ezekben a hetekben zajlik a teljes orvosi kivizsgálása. Hogy láthatjuk-e még a versenypályán valaha, ez még a jövő zenéje. Mikor ez a cikk eredetileg íródott még kétséges volt a pályafutása. Azóta megnyerte 23., 24., 25. versenyét is, és minden idők egyik legjobb versenylovaként vonult ménesbe.