Megjelent 1936-ban a Versenylapban.

Schejbal Józsefet elüldözték, Nagy Gézát kenyértelenségre ítéltették!

Úgy látszik szokássá válik már egyes trénerek részéről, hogy ha a gondozásuk alatt álló istálló pechszériába kerül, úgy az istálló első lovasán töltik ki bosszújukat. Így volt a múlt évben is, amikor egyik legkiválóbb sampion lovasunknak kellett bünhődnie azért, mert az istálló lovai el voltak manazsálva, illetve olyan feladatok megoldását várták az istálló krekkjeitől, melyeknek nem tudtak eleget tenni akkor sem, de nagyrabecsült trénerük legnagyobb ámulatára azóta sem. A rövidlátó menedzser Schejbal Józsefet vádolta meg a Magyar Lovaregylet igazgatóságánál, mely a kérdésben tisztán nem látván, miután a vád megtörtént, eltanácsolta kiváló lovasunkat, mely annyi dicsőséges szereplés után külföldre kényszerült elszerződni, noha ilyen terve a puritán jellemű lovasnak egyáltalán nem volt, mert ha lettek volna, úgy mehetett volna külföldre akkor, amikor ragyogó szerződéseket ajánlottak fel neki, ahol itthon szerzett babérjait és hírnevét sok-sok dicsőséggel szaporíthatta volna.

De Schejbal József nem vágyott világi dicsőségekre, nem volt soha nagyravágyó, s főképpen nem akart hűtlen lenni ahhoz a magyar üzemhez, melyben naggyá nőtte ki magát, melynek büszkesége és ragyogó dísze lett!

Nem vágyott külföldre, nem akart hűtlen lenni hozzánk, mégis el kellett hagynia dicsőséges múltjának annyira megszeretett küzdőterét! Az alaptalan vádemelés fájó sebet ütött szívén, mégsem tett szemrehányást senkinek, távozott zokszó nélkül.

Schejbal József

Ha új istállójával le-lerándul hozzánk, nem a régi Schejbalt látjuk. Bár felemelt fővel jár, de arcára ül a fájdalom, mely a lelkében dúló elkeseredést tükrözi vissza. Azóta az események őt igazolták, ma már tisztán áll az üzem urainak szemei előtt is, de még egyelőre nem gyönyörködhetünk lovas művészetében, mert amíg teljes elégtétellel vissza nem adják lelki erejét, addig ő honi pályán nem lesz a régi Schejbal.

Ez évben is produkáltak hasonló esetet.

Most azonban olyan lovasnak vonták meg a lovaglási engedélyét és tiltották ki az összes pályákról, melynek lovaglásai ellen senki sem emelt kifogást, de nem is emelhetett. Nagy Gézának az volt az egyedüli bűne, hogy az elmúlt tél folyamán, amikor még kenyértelenül állt, kölcsönt vett igénybe. A Magyar Lovaregyletnél azzal vádolták be, hogy mulatozás közben, a fennálló szabályok által meg nem engedett módon csinált adósságot, noha a kölcsönt felesége jelenlétében, s annak egyetemleges névaláírásával vette igénybe, amiből kitűnik, hogy a Lovaregylet igazgatóságát rosszakaratúlag informálták, aminek következményeként a Lovaregylet meghozta a legszigorúbb ítéletét, hogy példát statuáljon.

Ám, amint értesültünk, a hitelező kijelentette, hogy ő nem élt panasszal, nyogodtan várt a pénzére, de Issekutz őrnagy úr, Nagy Géza kenyéradója egy köztiszteletben élő tartalékos századossal azt üzente a hitelezőnek, hogy levélben kérje Nagy Géza adósságát, melyet hajlandó kifizetni. Azonban a levélre egy kissé késve érkezett a válasz, melyben Issekutz őrnagy úr tudatta a hitelezővel, hogy Nagy Gézát kitiltották az üzemből, így istállójától fizetése sem jár, amiért is a kérést teljesíteni nem tudja.

Tehát ez az oka annak, hogy Nagy Géza kenyér nélkül áll családjával, egyéb szárnyra kapott mende-mondák nem felelnek meg a valóságnak, amiért is kilátás van arra nézve, hogy a Magyar Lovaregylet fenköltlelkű igazgatósága az ügy kivizsgálása után megtalálja annak a módját, hogy Nagy Gézának a szájából érdemtelenül kivett kenyeret visszaadja.

Utánajártunk annak, hogy a rendkívül súlyos határozat okait megtudjuk és az arra illetékes emberektől azt a felvilágosítást kaptuk, hogy Nagy Gézát nem a versenyüzem tisztaságát érintő deliktumból kifolyólag büntette meg az igazgatóság, hanem gazdájának és egyszemélyben idomárjának feljelentésére, aki Nagy Géza magánügyeire vonatkozólag kérte a hivatalos eljárást és mint az eredmény mutatja – sikerrel.

A nagyközönséget ez ügyben csak az érdekelheti, hogy mint lovas követett-e el szabálytalanságot Nagy Géza és vétett-e a versenyzés tisztasága ellen?

A „Versenylap” munkatársa előtt a képen látható Nagy Géza a következőképpen ismertette a tényeket:

- Issekutz őrnagy úr jelentett fel az igazgatóságnál adósságaimért, illetve, mert néhány türelmetlen hitelezőm zaklatta őt szóban és írásban, hogy fizessen helyettem, illetve vonja le fizetésemből követelésüket. Való igaz, hogy vannak adósságaim, de az már nem felel meg a tényeknek, hogy adósságaim könnyelműségem folyómányai. Évek óta állás és kereset nélkül álltam, és csak az idén kaptam vissza Magyarországon a lovaglási engedélyemet. Éhen nem hallhattam a családommal a télen, keresetem pedig nem volt, hát igénybe kellett venni egy jóakaróm segítségét, akinek az év folyamán hálás köszönettel megfizettem volna a tartozásomat, ha az őrnagy úr feljelentése nem tette volna ezt lehetetlenné számomra.

Legjobb tudásommal és becsülettel szolgáltam istállómat és nem az én hibám, hogy az eredmények alatta maradtak Issekutz őrnagy úr várakozásának. Ez rám nézve nagyobb baj, mint rá, mert hiszen én csekély fizetésem mellett ugyancsak rá voltam szorulva a győzelem utáni százalékokra. Elismerem, hogy szegény vagyok és adósságot csináltam, de semmi néven nevezendő diffamáló tényt el nem követtem és éppen ezért minden tőlem telhetőt elkövetek, hogy ügyem revízió alá kerüljön.

Meg vagyok győződve, hogy a Magyar Lovaregylet igazgatósága a helyes tényállás ismerete alapján vissza fogja adni engedélyemet és módot ad arra, hogy kenyeremet azon a pályán keressem, amelyen rátermettségemet már bebizonyítottam.

Fordulat a kitiltott Nagy Géza zsoké ügyében. Visszakapja lovaglási engedélyét, de csak külföldön indulhat!

Az elmúlt héten nagy feltűnést keltett a Magyar Lovaregylet igazgatóságának az a váratlan határozata, hogy az Issekutz-istálló ismert zsokéjának, Nagy Gézának a lovaglási engedélyét megvonta és a felügyelete alatt álló összes pályákról kitiltotta. Ez a határozat annál inkább keltett feltűnést, mert a Lovaregylet igen ritka esetben hoz ennyire szigorú döntést.

A Magyar Lovaregylet igazgatósága foglalkozott Nagy Géza kérelmével. Úgy határozott, hogy tekintettel arra, hogy Nagy Géza nem követett el súlyos cselekményt, csupán szorult helyzetében vett fel kisebb kölcsönöket, lovaglási engedélyét visszaadja, azonban ezután csak külföldön lovagolhat.

Kétségtelen, hogy helyes a Lovaregylet súlyos büntetésének megváltoztatása, már csak azért is, mert Nagy Géza az üzemmel szemben nem követett el semmi inkorrektséget, s a hozott határozat túl szigorú volt a tehetséges zsokéval szemben.

Eddig az utánközlés Horváth József lejegyzése nyomán.

A  két úriemberről: Schejbal József hatszoros champion, pontosan 50 magyar nagydíj, közte két derby nyerője.  Nagy Géza az első, 1921. évi derbynk nyerője. Pályafutása során hét nagydíjat nyert, közte két Millenniumi Díjat Balbinusszal.