Akinek az élete sokkal szövevényesebb és érdekesebb annál, mint amit ezeken a sorokon röviden el tudnánk mesélni. 

A kiváló lovasember, aki svájci tartózkodása során szinte egész Nyugat-Európában, sőt még Argentínában is dolgozott, rengeteg országban megfordult, mind a lovas szakmában, mind művészként. Háromszáznál is több lovas képet értékesített.

Könnyed, nyári interjúnk a művésszel a Magyar Turf Club facebook oldal hasábjain jelent meg eredetileg.

Magyar Turf Club: Kedves Árpád! 1957-ben született Győrben, de hol és miként tettek a lovak olyan nagy hatást Önre, hogy már 12 évesen a Budapesti Honvéd díjugrató versenyzője volt?
Újfalusi Árpád: A ló szeretet valószínűleg genetikai alapon jöhetett, hiszen anyai ágon én Csongrád-megyei származású vagyok, és a családunkban komoly hagyományai voltak a lónak. A szüleim megismerkedésük után Budapestre költöztek, de nagyon elfoglaltak voltak mindketten. Én az általános iskolai évek alatt nem szerettem a napköziben ücsörögni, így elcsatangoltam a zöldövezet irányába. Így keveredtem Pasarétre is, ahol aztán láttam egy hatalmas kerítést, és szagoltam valami furcsa, de nagyon jó illatot. A kerítésre felmásztam és akkor láttam a lovakat és az egyenruhába öltözött embereket. Ez nekem nagyon megtetszett, de oda én úgy nyertem csak felvételt, hogy meghamisítottam a szülői engedélyt (már akkor mozgolódott bennem a rajzkészség). Szüleim négy évvel később hunytak el autóbalesetben és halálukig nem tudták, hogy én lovagolni járok, pedig akkor én már Kaposváron is indultam az országos bajnokságon. A felvételtől kezdve nekem nagyon jó lett a bizonyítványom, pedig a napközi befizetésre kapott pénzből vettem a buszbérletet, hogy ki tudjak járni, lovagolni.

MTC: És a festészet? Az mikor robbant az életébe?
ÚÁ: Előbb természetesen a rajzzal kezdődött. Sarlóspusztán Farkas Ferencnek, a Lovaregylet elnökének volt egy jó kis ménese, ahol én belovagló lovas voltam, mint előtte már oly’ sok helyen. Egyre jobban szerettem volna megérteni, megtanulni mindent a lovakról, mert akkor jöttem rá, hogy addig én a lovakat különböző okokból kifolyólag csak ostobán kínoztam. Iszonyatos bűntudatom volt és szerettem volna nekik minél többet visszaadni. Kínlódtam ezzel és elkezdtem őket figyelni. Bevállaltam például éjjeli őrséget, ami azért volt hasznos, mert a lovak fesztelenebbül viselkednek olyankor, azaz többet mutatnak meg magukból. Leginkább az érdekelt: mitől jobb az egyik ló, mint a másik? Hogy a különbségeket rögzíteni tudjam, ezért nyúltam a rajzhoz. Ne feledjük: nemigen volt még fényképezőgép akkoriban. Arckifejezést, lábállást, arányokat figyeltem náluk és a képet összerakván nagyjából sikerült megfejteni, hogy egy ló sorsában, teljesítményében mennyi az emberi tényező és mennyi az, ami magában a lóban lakozik, legyen az akár jó, vagy akár rossz. Annyira belemerültem a dolgokba, hogy Farkas Fetó felesége, Juditka, aki művészettörténész volt, egyszer éjjel rám talált az istállóban és meglátta, hogy akkor én már olajfestménnyel próbálkozom. Abban a pillanatban felfedezett. Onnantól az lett a dolgom, hogy a Fetó házi festője lettem, de közben elkezdték venni a képeimet és a rajzaimat az odalátogató turisták. Pillanatok alatt szembesültem vele, hogy megéri foglalkozni ezzel. Ha Leonardónak jó volt tanulmányozni, kísérletezgetni a rajz, akkor talán nekem sem lesz rossz.

MTC: Mely festő volt Önre a legnagyobb hatással?
ÚÁ: Konrád Ignác és Emil Adam.

Magyar Turf Club: Nem csak lovakat fest. Engem kifejezetten megragadott a Móricz Zsigmond portré, de mini-interjúnk alanyai természetesen ezek a csodálatos négylábúak. Emlékszik még az első ló portréjára?
Újfalusi Árpád: Farkas Ferenc kapta Kincsemről. A második Imperiál volt, de abból 50 db készült. Itt érzelmi kötődésem is volt, hiszen magam is gondoztam őt Kerteskőn.

MTC: Galopp lap révén nem kerülhetjük el azt a kérdést, hogy mikor ismerkedett meg sportágunkkal?
ÚÁ: A 70-es években a Honvédból többen is eljártak a galoppra munkalovasnak, leginkább Kedvesi mesterhez, mert ott készítettek gát-akadály lovakat még Pardubicére is. Én hozzájuk csapódtam. Megérintett egy más szellemiség, de valójában minden más volt a Honvédhoz képest.

MTC: Láthatjuk facebook oldalán a nyitóképünknek választott Try Star festményt, sőt az 1994-es Epsom Derby hőséről Erhaab-ról is egy alkotást. Mondhatjuk, hogy a telivérek is jelentős helyet foglalnak el a szívében?
ÚÁ: A legnagyobbat, de a többi lovat is nagyon imádom. A karakter, a temperamentum, minden mellette szól. A többit nem leszólva, de a telivér az igazi ló. A LÓ.

MTC: Tudja, hogy Szebényi Dániel majdnem szó szerint ezt mondta?
ÚÁ: Nem, de igaza van. Már Széchenyi István is kimondta ezeket a gondolatokat, és nem tudunk, neki eléggé hálásak lenni. A telivérek a lovassportok összes szakágában jelen vannak, óriási hatással. Ha a telivér nem lenne, ki sem lehetne találni, de szerencsére van. Aranyosak és hasznosak például a huculok, de a telivérben minden benne van, amit a Jóisten a lóba szánt.

MTC: Természetesen konkrét számot mellőzve el szabad azt árulni, hogy mekkora összeg volt a legnagyobb, amelyet egy lovas festményért fizettek Önnek?
ÚÁ: Nincs ebben titok, hiszen teljesen legálisan, azaz adózva, dokumentálva történt mindez. 1992-ben 5,000 CHF. Nagyméretű akvarell, az volt a címe, hogy „Magyaros téli hangulat”, amelyen egy magyar paraszt szán siklik a havon.

MTC: Svájcban is élt, sőt kiállítása is volt ott. Magyarországon láthatta már vagy láthatja a jövőben a nagyközönség a képeit egy tárlaton?
ÚÁ: Nem volt, és valószínűleg nem is lesz. Svájcnak hatalmas lovas kultúrája van. Engem ott idegen csavargóként befogadtak, és egyetlen eltöltött évem után, máris tiszteletbeli svájci állampolgárságot kaptam a Svájci Államszövetségtől, amit ezekkel a kiállításokkal köszöntem meg. Ezzel adhattam valamit vissza. Svájci „bázisomról” kiindulva Nyugat-Európa legjobb lovait festettem, nem csak telivéreket. Alafi Péter hozott össze például a Jakobs házaspárral (Gestut Faehrhof), akiknek a lova, a derbynyerő Acatenango is a vásznamra került.

MTC: Köszönjük szépen, hogy rendelkezésünkre állt. Munkájához jó egészséget, rengeteg ihletet, szellemi muníciót, sok sikert kívánunk a Magyar Turf Club követőinek nevében.
ÚÁ: Nagyon szépen köszönöm a megkeresést.

Aki kíváncsi Újfalusi Árpád képeire, megtalálja őt a közösségi médiában.

A  képet a művész engedélyével közöltünk.