A ma élő zsokék második legnagyobb, legsikeresebb alakjának élete és pályafutása ma a Racing Portalon.
Varga Zoltán, 1964. november 7-én született Dunaújvárosban és 1979. szeptember 7-én, azaz napra pontosan 40 évvel ezelőtt kezdte meg csodálatos karrierjét.
Galló Mihálynál tette meg az első (szakmai) lépéseit, csakúgy mint nagyszerű elődei, Holdas János és Benedik Dezső.
Zoli évekkel ezelőtt (1984-ben) így beszélt a kezdetekről:
„Amikor a vállalathoz kerültem, tizenöt éves és 28 kiló voltam. Eredetei tervem az volt, hogy szobafestő leszek, de aztán közbejött, hogy a bátyámat, aki mindenáron zsoké szeretett volna lenni, apám lebeszélte, mert más szakmát szánt neki. Ekkor jött az elhatározás, hogy hátha nekem sikerül meggyőzni az édesapámat, és megpróbálkozom én a lovaglással. Nem bántam meg. Nagyon szeretem a foglalkozásomat, amit hivatásnak tekintek”
Első versenyét 1981-ben egy Piróg nevű lóval nyerte, a tizediket Csizmadia, a huszonötödiket Borcsa, a negyvenediket Gyöngyi nyergében.
Utóbbi milyen érdekes ugye? 1983-ban megnősült. Felesége Tavaszi Gyöngyi szintén jól ismert alakja a Magyar Lóversenyzésnek.
Az 1984-es év hozta meg számára az áttörést, ekkor 38 győztest lovagolt és érdekes módon ezzel is csak a negyedik lett akkor a lovasok között. Már 1984-ben átkerült Aperianov Zakariáshoz és megnyílt számára a fejlődés útja és Varga Zoltán élt is a lehetőséggel. Ebben az istállóban mindig is kiváló lovak voltak, Aperianov Zakariástól és Vas Józseftől, az istálló első lovasától sokat lehetett tanulni. (Szívesen emlékezik még Ogl Györgyre is)
Emlékeznek még a bevezetőben leírtakra? Azt írtuk Zoli a ma élő lovasok között a második legeredményesebb. Ki az első? Persze, hogy mentora, a tizenkétszeres Derbynyerő Vas József, akiről így beszélt:
„Ő volt az akivel szívesen lovagoltam együtt munkában, mert ott sokat igazított az ülésemen, s figyelmeztetett a hibáimra. Holdas Jánostól viszont, a finisben való pálcahasználatot próbáltam elsajátítani, ugyanis ez kissé nehézkesen megy nálam, mert ahogy a végküzdelemben a pálcához nyúlok, lovam azonnal tör, én pedig elvesztem a biztonságom”
Felfelé ívelő pályáját még a katonaság sem tudta megtörni, mert amikor leszerelt az Adyligeti laktanyából, tovább folytatta menetelését és győzelmeit a versenypályán.
Első komolyabb sikerét, 1985-ben aratta. Try Starral megnyerte a Báró Wesselényi Miklós Emlékversenyt és a Szent László Díjat. 1988-ban lett először sampion itthon. Azért fontos hangsúlyoznom, hogy itthon, hiszen Ausztriában háromszor is sikerült e címet elhódítania.
1989-re biztosan nagyon szívesen emlékszik vissza. Ebben az évben megvédte bajnoki címét, és összejött számára, minden zsoké álma: A DERBYGYŐZELEM, Tabán nyergében. 1990-ben ismét bajnok (azaz három egymást követő évben), majd 8 év böjt után ez csak 1998-ban sikerült ismételten.
Közben az Egyesült Államokban, Kuvaitban és a régió több országában is lovagolt. 1991. október 7-én a rekordok könyvébe került a neve: a Belmont Parkban ugyanis hármas holtversenyben győzött. Ilyen 50-100 évente van egyszer a lóversenyen. (Máig a leghíresebb “triple dead-heat”, az 1944-es Carter Handicap, amelyről még az idén fogunk írni.)
Ő és lova, középen
A kilencvenes évek közepétől a VIP istálló első lovasa, majd 2000. július 3-án új időszámítás kezdődött az életében. Először lovagolta, a régió egyik legjobb középtávú lovát, Lidohill-t. Egy évvel később, páratlan sikerszériába kezdtek és sikert-sikerre halmoztak Ecsedi Ferenc sárgájával. A sajátságos magyar pontszámítás miatt a főként külföldön vitézkedő, bár itthon Budapesti és Imperiál díjat is nyerő „Lidi” nem lehetett az év lova, de ennek ellenére az Ecsedi istállóban pályafutása második aranykorát élte. Főként a később színre lépő Steady As a Rock-kal, akivel az egész régióban nem hogy verhetetlenek, megközelíthetetlenek voltak.
Élete egyik nagy pillanata – Lester Piggottal a világ valaha élt egyik legnagyobb zsokéjával, 2009-ben. Ma Piggott veje a főnöke
Ekkor már több istálló szívesen ültette fel a lovára és nem is eredménytelenül. Szinte nincs olyan nagyverseny, amit ne nyert volna meg.
A 2015-ös szezonban láttuk utoljára a Kincsem Parkban, de utolsó nagy győzelmeit 2014-ben aratta, amikor is Dárdaheggyel megnyerték a Káposztásmegyeri Díjat valamint Alanya-val a Kétévesek Kritériumát.
Káprázatos pályafutása során megnyerte a Magyar Derbyt, a Kincsem Díjat kétszer, az Imperiál Díjat ötször, a Batthyány-Hunyady díjat hatszor, a Káposztásmegyeri Díjat hatszor, a Millenniumi Díjat ötször, a Szent László Díjat ötször, és szintén ötször azt a Budapesti Díjat, amely ma annak a Kállai Pálnak a nevét is viseli, aki Zoli előtt 64 győzelemmel a ranglistát vezető lovasunk. (Kállai 1089, Varga 1035.)
Zoli legemlékezetesebb győzelmének a 2005-ös Imperiál Díjat tartja, amikor a startnál beragadtak Lidohill-lel, de így is megnyerték a futamot.
Ötszörös magyar bajnokként (hétszer volt második, négyszer harmadik) 2016-ban búcsút intett hazánknak és újra külföldre vezetett az útja.
Elsőként a volt futballista, Mick Channon angliai istállójába került, mint munkalovas, ahol – munkája elismeréseként – egy csodálatos ugrólovat neveztek el róla. Talán nem kell külön ecsetelni, mekkora megtiszteltetés mindez. Íme a lovacska:
Zoltan Varga (Sayif-Mar Blue)
Ma annál a William Haggasnál áll alkalmazásban, akinek legnagyobb csillagát jól ismerhetik a Racing Portal olvasói. Sea of Class ugyanis bámulatos finissel második lett a 2018. évi Arc-ban, igaz nyárra elvesztettük őt.
Zoli! További sok-sok boldogságot kívánunk neked, legyen még sok örömöd ezekben a világklasszis lovakban, akikkel nap mint nap dolgozol.
Büszkeséggel írhatjuk le, hogy Varga Zoltán is a Racing Portal legendái közé került!
Az írás elkészítésében mentorom, néhai Horváth József barátom segédkezett. Sajnos már nem tudom megköszönni neki. Az amerikai célfotót, Halápi Roland bocsátotta rendelkezésemre. Neki is köszönettel tartozom, ahogy a nyitóképet fotózó Maróti Viktóriának is. Köszönjük a sok segítséget Zoli feleségének, Gyöngyinek is.
