BB: Egy internetes oldalon, ahol kimondottan lovas munkákat lehet keresni, ott találtam rá a hirdetésére. Többek mellett hozzá is elküldtem az önéletrajzomat, és a visszaigazolók közül ők tűntek a legszimpatikusabbnak így őket választottam.

BB: Munkalovas.

BB: Meghatározatlan időre. Amikor ide érkeztem, két hét próbaidőt említettek, de már másnap este látták, hogy minden rendben lesz és jelezték, hogy már készítik a papírokat.

BB: Ezt így nem hangsúlyozták ki, de a Lukast itt mai napig nagyon szeretik, és ahogy elmondták bármikor nyitva áll előtte az ajtó, de nem hiszem, hogy én miatta előnyben részesültem volna.

BB: 43-44. Ez mindig változik. A héten is elvittek kettőt, de nagyjából ez a létszám.

BB: 13-14. Ez is változó. Az is megesik, hogy jönnek zsokék és besegítenek, de ez nem nevezhető éppen rendszeresnek.

BB: Elvileg igen. Angliában ez ilyen bevett szokás, hogy hármat lovagolnak. Persze mindig vannak rendkívüli esetek (betegség, szabadság stb.) és akkor négyet lovagoltunk, de ez már ők sem szeretik. Ők úgy számolnak: 3 lóra jusson egy ember.

BB: Még sokszor nyolcat is…. Ráadásul itt még nekünk trágyázni sem kell, mert erre külön emberek vannak.

BB: Nagyrészük külföldi.  Lengyel, orosz, cseh, magyar stb. Angol munkalovas csak olyan van, aki bejár lovagolni, azaz részmunkaidős.

BB: Éppen tegnap sikerült nyerni egy Listed versenyt, meg nyertünk egyet a múlthéten is. Ez egy nagyon érdekes dolog. Swiss Dream és Swiss Spirit. Ők anyai ágról testvérek, tenyésztőjük és tulajdonosuk is egy és ugyanaz a személy, így nagyon szerencsésnek nevezném őt. Egyelőre ők hoztak komolyabb eredményt.

BB: Tudom, hogy a mesternek egy nagyon hasznos lova volt, de azt hiszem a Desert Orchild volt, akinek nagyobb visszhang jutott….

BB: A mai napig emlegetik itt az biztos

BB: Minden latnál ott van. Reggel hatkor mikor mi nyergelünk már ő is itt van, és jön autóval utánunk/mellettünk. Több helyen is megáll és figyeli a lovakat. A délutáni munkáknál is jelen van. Maga ellenőrzi a lovakat, a kedvenceit ő legelteti. Nagyon aktív tehát.

BB: Megmondom őszintén, hogy nagy különbséget nem látok, de ez nem is meglepő, hiszen még az angolok is csak úgy hívják maguk között: ez az angol szisztéma. Általában mennek 2 kentrét, de 6 furlong – 7 furlongnál (1200-1400 m – a szerk.) nagyon ritkán megyünk többet. Nincs az a lassú kentre, mint otthon. Ha leteszem a kezem, akkor olyan 60-70%-os tempót megyünk, mondhatni minden nap.

BB: Nem. Ezt minden ló mindennap megkapja. Nem látom azt, amit odahaza, hogy a verseny hetében kedden megkapja a ló a záró galoppot és utána már csak megpróbáljuk frissen tartani. Azok a lovak, amik itt Newmarketben a héten futottak délutánonként, azokat reggel még nyergeltük és mentünk velük

BB: Azt nem tudom, hogy más istállóban ez hogy van, de mi ha kimegyünk a kapun pontosan szemben van egy nagy állatkórház. A lovakat nem  hordjuk át, de ha bármi gond van kb. 1 percen belül itt az állatorvos és meg tudja nézni vagy el tudja látni. Amikor szükséges itt vannak, azaz látom őket minden nap. Ha kell, röntgeneznek, ultrahangoznak azaz tényleg nagyszerű felügyeletet látnak el.

BB: Mi Newmarket szélén vagyunk, és a mi tréningpályánkra jóval kevesebb ló jár gyakorolni, mint a másikra, ahol a nagy trénerek dolgoznak. Mi is átmegyünk néha oda, a dombos rész miatt. Volt olyan, hogy reggel 7-kor ott 400 ló végezte a reggeli munkáját…

BB: Pontosan. Abban a 10-15 percben, amit ott töltünk, nem derül ki ki kicsoda. Volt olyan, hogy ment 150 ló. Kettesével indították őket. Kérdeztem egy kollégámtól, hogy ez mind egy trénernek a lova. Mire ő azt felelte: igen, ez egy lot. Ez hatalmas dolog. Az ember amikor látja el sem hinné…

BB: Világsztár alá még nem vezettem. Találkoztam már azonban Ryan Moore-al, aki a pár éve a Dubai Carnival-on futó Classic Punch-ot lovagolta le munkában.

SA: Szeretném ha most végigmennénk egy egész napodon a reggeli felkeléstől…

BB: Mióta jó idő van hat órakor kell nyergelni az első latot. Én öt órakor kelek, mert kell egy kis idő míg észhez térek. Messze mennem nem kell, hiszen a szállásom itt van az istállóknál. Csak le kell mennem a lépcsőn. Minden reggel mindenki nevéhez ki van írva 3 ló, hogy kit kell lelovagolnia. Délelőtt nincs más dolgom, mint a kiírt lovakat lelovagolni. Amikor behozom, azért lepucolom, takarót teszek rá és ha kell itatom és adok neki szénát.

BB: Igen. Elvileg 6-11-ig van a munkaidő délelőtt. Utána megyek haza ebédelek, és azt csinálok, amit akarok délután négyig. Négykor kapok újabb lovakat, de nem azokat, amelyekkel délelőtt lovagoltam. Ilyenkor lepucoljuk őket.  A délutáni munkaidő 4-6-ig tart. Fél 6 után szoktunk nekiállni etetni. Az abrakmester méri ki az adagokat és mi visszük vödörbe nekik a vacsit.

BB: Nem. Sorba állunk 13-an vagy ahányan vagyunk, és az abrakmester mondja, hogy a vödröt éppen melyik lónak vigyük.

BB: Nem csak nálunk, hanem egész Angliában az a szokás, hogy kéthetente van szabadnapod, szombat délután, és a vasárnap, azaz másfél nap. A „dolgozós” szombat-vasárnapon azért rövidebb a munkaidő.

BB: Lingfield-ben, Kemptonban, Newmarketben. Tegnap éppen vezettem Newmarketben de csak beugróként. Azt a lovat vezeted ugyanis, amellyel délután foglalkozol, de a versenyeken való vezetés egyáltalán nem kötelező. Ha nem akarsz, semmiféle hátrányod nem származik ebből.

BB: Egyelőre talán a Rowley Mile, azaz a newmarketi.

BB: Nem.

BB: Egyszer már költöztem és most egy kétszobás külön lakásban vagyok saját fürdőszobával.

BB: Igen. 30 font lenne hetente, de nekem csak 15, mivel bevállaltam a vistukok mosását, így csak fél árat fizetek. A lakásbérlés a városban 600 fontnál kezdődik.

BB: Igen. Vannak egy-ketten akik elszoktak menni együtt bulizni, de én eddig nem tartottam velük. Az egyik orosz kollégánk most elment és neki is volt rendezve ilyen búcsúest féle.

BB: Igen.

BB: Igen.

BB: Nem. Van ez a Race Card (versenykártyám) ami nélkül még lovat sem vezethetnék. Ezt mikor megkapom alá kell írnom, hogy betartom a szabályokat és azzal, aznap szabadon mozoghatok. Ezt azonban a nap végén elveszik tőlem. Tehát ha nézőként megyek egy pályára ez a kártya nincs nálam.  Hozzá kell azonban rögtön tennem, hogy még az én munkalovasi fizetésemből sem okoz gondot a 2-3 fontos belépő kifizetése.

BB: Hát én az angol nyelvvel szerencsés vagyok, mert vagy 15 évig már tanultam az iskolai tanulmányaim során. Háromszor kezdtem az abc-től, úgyhogy emiatt nem voltam kétségbeesve és megértettem magam.

BB: Nem tudom. Ősznél előbb semmiképp. Ennek az az egyik oka, hogy az olimpia miatt nagyon megdrágultak a repülőjegy árak, sőt mondhatni horror árban vannak.

BB: Igen tudja mindenki….

BB: Az elején egy-kétszer igen, de manapság már nem.

BB: Bírom. Én jobban bírom ezt, mint ahogy hallottam most otthon 30 fok volt. Én a melegben jobban szenvedek.

BB: Igen. Elégedett vagyok. Mindenképpen jól döntöttem. Igazából, megmondom őszintén engem sosem a pénz motivált. Ha otthon olyanok lettek volna a körülmények és az emberek hozzáállása én nem jövök ki. Viszont nyílván a pénz is fontos, de itt az emberek hozzáállása egészen más. Emberszámba vesznek bennünket, köszönetet mondanak, ha jól fut a ló, otthon ez sajnos hiányzott. Otthon nem volt elismerés. Itt nap mint nap beszélgetnek velem, még a tréner is,  érdeklődnek felőlem és nem csak a lovakat illetően. 100%-osan meg vannak velem elégedve és én is csak az elismerés hangján szólhatok róluk.

BB: Én is köszönöm!