Hétfőn érkezett egy telefonhívás. Az ismert filmproducer, Losonczi Gábor volt a vonal másik felén, aki azt mondta, örömmel nyilatkozna a Racing Portálnak, azaz egy lovas lapnak elsőként Magyarországon, a készülő Kincsem filmről.
Természetesen boldogan vettem e megtisztelő felkérést, és a héten igyekeztem megfelelően felkészülni a beszélgetésre, amire a november elsejei galopp napon került sor.
SA: Kedves Gábor. A megbeszélteknek megfelelően, ma elsősorban a készülő Kincsem filmről fogunk beszélgetni, de aligha lehet más ma is az első kérdés, mint hogy miként került a lovak közelébe? Honnan a lovak szeretete?
LG: Köszönöm a megtisztelő lehetőséget. 1984-ben az akkori párom, military lovas volt. Ő oltott be a lovak szeretetével. Vele jöttem ki először a Kincsem Parkba. Korábban én azt sem tudtam, melyik a ló eleje és hátulja. Ez a lány javasolta nekem, hogy fotózzak, hogy valami kreatívat alkossak. Mondom, oké, de én nem tudok fotózni. Ne butáskodj – mondta. A barátaid fele operatőr. Egy hét alatt megtanítják neked a fotózás technikáját. Azt hogy komponálni, hogy fogsz, az már csak rajtad múlik- mondta. Megvettem az első fényképezőgépemet, és az volt a következő kérdésem a barátnőmhöz: oké, de mit fotózzak? Azt válaszolta: tessék lovakat fotózni. Addig én sosem voltam lóversenyen, hiszen Budapesten éltem ugyan, de lovat csak akkor láttam, ha vidéken filmet forgattunk. Szerencsére a galopp pályára hozott ki. Elkezdtem rendszeresen fotózni . Meglehetősen sok segítséget kaptam Fehér Dezsőtől, és Kopácsi Sándortól, aki a pálya hivatalos fotósa volt akkoriban. Hat vagy nyolc éven keresztül nem volt versenynap, amiről hiányoztam volna. Részt vettem egy csomó külföldi fotópályázaton, amiből párat meg is nyertem, Párizsban, Londonban, Bécsben. A Váci utcai Fotóművész Galériában volt egy kiállításom „Tisztelet a Lovaknak” címmel. Így kezdődött.
SA: Mikor vásárolta az első lovát? Mikor alapított versenyistállót?
LG: Négy vagy öt évvel ezelőtt hívott fel Aperianov Zakariás, hogy nem akarsz egy lovat? Ide tartozik, hogy 1992 után én 10 évig be sem tettem a lábam a pályára. Ezután jött ez a kérdés. Gondoltam, belevágok. Veszek egy lovat. Így lett az enyém a Cross Word. Ebből aztán egy szerelem lett. Fiam, Benjámin is kijár a pályára, és jóval nagyobb szerelmese lett a lónak, mint én. Így kezdtük el. Tudja szerkesztő úr, először egy ló, aztán kettő, aztán négy és most már ott tartunk, hogy jelen pillanatban hét van. Ez olyan, mint a kábítószer, ez a galopp versenyzés….
SA: …Mikóczy Zoli mindig ugyanezeket a szavakat használja…
LG: Igen? Esküszöm, nem beszéltünk össze. Tegnap volt itt a yearling árverés. Úgy jöttünk ki, hogy megesküszünk, egyetlen lovat nem veszünk. Négyet vettünk. El is van borzadva mindenki. Magyarországon vettél négy lovat, és nem a múlt héten Newmarketben? Nem. Én itt vettem lovat. Valószínűleg, jövőre mi leszünk az elsők, akik csak magyar tenyésztésű lovakkal versenyeznek majd. Egyetlen külföldi lovat sem tartok meg.
LG: A nagybátyám és édesapám is a filmgyárban dolgozott. Nagyon közel laktunk a filmgyárhoz. Nekem az volt a gyermekkorom, hogy délután, miután kijöttem az iskolából és megcsináltam a leckémet, mentem át a filmgyárba az apámhoz, aki gyártásvezető volt. Nyáron pedig elvitt magával a forgatásokra. Tehát én úgy nőttem föl, hogy „belenőttem” a filmszakmába.
LG: Elmondom. Hogy valakiből producer lesz, ahhoz nagyon sok filmet kell csinálnia gyártásvezetőként vagy felvételvezetőként, és egyszer csak önállósítja magát. Ezek után vagy a producert keresik meg, egy ötlettel, egy forgatókönyvvel, hogy látsz-e benne fantáziát, vagy a producer igyekszik egy olyan témát találni, ami szerinte sikeres lesz. Mivel egy nagy szerelem lett ez a galoppversenyzés, utánanéztem, hogy senki sehol nem készített filmet Kincsemről. Én úgy gondolom, hogy nem tudok jobbat mondani annál, amit Koltai Lajos mondott egy tévéműsorban, hogy „azért készítünk Kincsemről egy filmet, mert a Kincsem egy csoda volt és a csodákról mindig érdemes filmet csinálni”. Én sem tudnám szebben megfogalmazni. Készült ugye a Seabiscuit, ami hatalmas világsiker volt. Most nem oly rég olvastam, hogy a Warner és a Walt Disney összeállt és Secretariatról forgatnak majd egy filmet. Az egész világon, ha négy-ötévente kijön egy lóversenyfilm, azt gondolom az sikeres lesz. Így jött az ötlet, amit mi már két éve dédelgetünk.
LG: Éspedig?
LG: Össze kell szedni a forrás oldalt. Senki nem jön oda magától, hogy ennyit és ennyit adna a filmre. Nagyon kőkemény, nehéz munka ez. Meg kell találni azokat a forrásokat, akár befektetőket akár a támogatókat, akik látnak fantáziát a filmben. Az ember a filmért kap egy szerény honoráriumot. Magáért a filmért, hogy dolgozott, de ez egy minimális pénz. Az igazi pénz a producernek a forgalmazásból jönne. Bevételből. Nekem olyan filmet kell csinálnom, hogy itthon legyen százezer vagy ötszázezer nézője, és a filmet remélem, hogy 150 országban be fogják mutatni. Akkor azt hiszem, nem fogok rosszul járni. Sajnos ilyet még nem tudtam csinálni. Na, ebből van a producer bevétele.
LG: Sok mindenre…. Sok mindenre. Gyakorlatilag már az egy fantasztikusan érdekes dolog, hogy a Blaskovich el akarta adni Kincsemet. A vevő barátnőjének azonban nem tetszett és másik négy lovat vitte, így maradt Kincsem Blaskovichnál. Ő hitt benne. Nem véletlenül nevezte Kincsemnek. A másik a „Kék szemű Lady” esete, aki minden egyes győzelme után egy kék ibolyacsokrot tűzött a ló homlokszíjába. Az ötödik futása után, vagy a nyolcadiknál, nem emlékszem pontosan, amikor nem volt ott a hölgy, a ló toporzékolt. Lehajtotta a fejét és várta az ibolyacsokrot. Vagy ott van a macskatörténet. Vagy ott van a víztörténet. Valószínűleg egy különlegesen érzékeny ló volt. Ráadásul két dolgot ne felejtsünk el. Mi, akik foglalkozunk a lóversenyzéssel, mi tudjuk, de az átlagember talán nem. Ennek a lónak több csodája volt, de talán kettő kiemelt figyelmet érdemel. Első, hogy ez a ló kancaként érte el ezeket az eredményeket, míg a másik, hogy Kincsemnek nem volt távja. 900 métertől négyezerig mindig nyert. Ahogy az embereknél és itt a lóversenyen is vannak rövid-, közép és hosszútávú versenyzők, Kincsemre ez nem vonatkozott. Érthetetlen, hogy ez a ló mit tudott. Még egyet ne felejtsünk el. Az 1870-es években nem légkondicionált kamionokkal és külön repülőgépekkel szállították a lovakat. Kincsem hat napot zötykölődött Franciaországig, a hatvan fokos vasúti kocsiban.
LG: Publikus lenne, ha már meglenne. Franciaországból, Oroszországból, igen komoly érdeklődés van a film iránt. Talán egy-két magyar befektető is lesz, bankok vagy biztosítók „személyében”. A Koltai „Sutyi” azt mondta, hogy a Seabiscuit az etalon. Legalább olyan filmet vagy jobbat kell készítenünk. Ez nehéz lesz. Azt el kell mondanom, hogy a film nem rétegfilm lesz. Tíz évestől száz évesig mindenki megnézheti, hisz igazi családi filmnek szánjunk. Bűbájos történettel, cselekménnyel, drámával, hisz – gondoljunk bele -hányszor akarták a Kincsemet elárulni. Zsokéja stb. stb. Nem akarom elárulni az egész történetet, de Bereményi fantasztikus érdekesen megírta. Ez egy tökéletesen közönségfilm lesz. Nem művészfilm. Ugyan az Osztrák-Magyar monarchiában játszódik a film, de az egész világon érthető lesz, hisz a Seabiscuit-et is értették Norvégiában is és Németországban is. Mert zseniális volt a film egy zseniális lóról.
LG: Az valami nagyon nagy tévedés. Ez egy megafilm. Magyarországon soha nem készült ekkora nagyságrendű film. Elég, ha azt mondom, a két nagy állami film, amit külön támogattak, a Hídember és a Sorstalanság, szóval ennek a két filmnek az összköltsége együtt, nem teszik ki e film költségének a felét. Jövő év végéig a források biztosítása a lényeg. 2011-ben előkészít a film, hiszen itt meg kell találni a helyszíneket. Meg kell találni azt az 5-6 lóversenypályát, ami vagy hasonló az 1870-eshez vagy pedig fel kell építenünk ezeket a pályákat.
LG: Nem. “Egy” Baden-Badent nem lehet itthon megcsinálni. Ott lehet olcsóbbá tenni a filmet, hogy nagyon sok mindent megpróbálunk eredeti helyszínen, eredeti környezetben megtalálni. Egy Baden-Badent megtalálni és felépíteni Magyarországon nem lehet. Az sokkal könnyebb, hogy Baden-Baden régi részein, egy díszlettervező, akkori feliratokat helyez ki, és akkor ott le lehet forgatni azt a részt. Ha mindent díszletben akarnánk felépíteni, az isten pénze nem lenne elég rá. Az biztos, hogy abban a négy országban forgatunk majd, ahol Kincsem a legnagyobb sikereit érte el. (Magyarország, Németország, Franciaország, Anglia)
LG: Valószínűleg jövőre meg kell venni azt a 3 vagy 4 kétéves lovat, ami egyforma. Szerencsére a Kincsem elég „jegyetlen” ló volt, azaz nem volt különösebb ismertetőjegye. Nem lesz ez annyira nehéz. Azzal a 3-4 lóval jövőre elkezdenek a megfelelő szakemberek foglalkozni. Azt nem kell egy versenylónak megtanítani, hogy versenyezzen, de ahhoz hozzá kell szoktatni a lovakat, hogy bírják a lámpákat, a stábot, a hangoskodást stb., azaz azokat, ami egy versenyló normál életében nincs jelen. Akkor talán 2012-ben lehet forgatni, és 2013-ban lehet bemutató.
SA: Milyen nevek fémjelzik majd a filmet a már ismert Koltai Lajos rendező, Bereményi Géza forgatókönyvíró és Pados Gyula operatőr mellett? A Racing Portalon elsőként megtudhatják az olvasók ki lesz az az öt világsztár, aki 7 Oscar díjat tudhat már magáénak?
LG: Nem. Ma még nem. Vannak ötletei a Koltainak, hogy kiket szeretne felkérni, de az a szokás és ezt nem is csak szokásnak mondom, tehát az a rend, hogy ha én most elmondanám, hogy kit akarunk felkérni szerződés nélkül, akkor holnap a megnevezett sztár menedzsere beperelhetne engem, mondván milyen jogon reklámozom én már a filmet az ő színészével. A másik, amiért még nem tehetem, mert ezek a nagy világsztárok, csak akkor vállalnak el egy szerepet, ha tetszik nekik. Ők megengedhetik maguknak. Nem a pénzért dolgoznak ugyanis. Most készült el a forgatókönyv. Most fordítják angolra, franciára. Amennyiben én komolyan szeretnék beszélni egy világsztárral, akkor el kell küldenem a menedzserének és magának a színésznek is a forgatókönyvet. Mikor elolvasta, akkor mondja talán: igen, engem ez érdekel. Ezt követően kezdünk tárgyalni a menedzserével, hogy ő most ez kettő millió dollárért fogja megcsinálni, vagy négy millióért vagy tíz millióért.
LG: Igen. Ugyanúgy lesz, mint az életben. Amit elmondhatok, hogy azért legyen valami konkrétum is, az egyik lovas vélhetően Christophe Soumillon lesz. Szóban már megállapodtunk. Megkapta franciául a film rövid tartalmát, és meg van adva neki a lehetőség, hogy választhat, melyik karaktert óhajtja játszani a három közül. Természetesen a hangját majd szinkronizálni kell egy profi színésszel.
LG: Úgy gondolom, hogy Európában egy Soumillonnak és egy Dettorinak nem kell a reklám. DE! Mivel a Soumillon felesége, a volt francia szépségkirálynő, aki ma televíziós show műsorokat vezet, sőt producere is némelyiknek, én úgy gondolom, hogy nagyon sokat jelent a Christophe-nak, hogy otthon, a családjának meg tudja mutatni, hogy nem csak a ló hátán állja meg a helyét, hanem a médiában vagy itt most éppen a filmben is. Szerintem a férfiúi hiúságának is jót tesz, hogy egy másik területen is megmutathatja magát. A másik pedig, hogy beszéltünk róla, hogy Oscar díjas amerikai filmsztárok lesznek a partnerei, az nem igazán rossz dolog.
SA: Értem, de én most kifejezetten a szakmai karrierjére gondoltam.
LG: Lehet. Nem kizárt. El tudom hinni, mert ott a Bud Spencer, aki ugye vízilabdázó volt, és belőle is a média csinált sztárt.
SA: Nem titok, hogy Önt barátjaként tartja számon Chistophe Soumillon, sőt Chantilly-ba, a házába is meghívta Önöket. Meséljen, kérem erről. Hogyan született ez a barátság és milyen kapcsolatban vannak mostanság?
LG: Amikor Overdose futása felmerült, akkor a Mikóczy Zolinak az első gondolata az volt, hogy ő Olaszországban szeretne neki egy felhozó versenyt adni. Mi nagyon jóban voltunk már akkor. Remélem, hogy hamarosan lesz módja megerősíteni a szavaimat. Azt mondtam neki: Zoli, Te állandóan annyira (a szó jó értelmében) hangoztatod a magyarságodat, hogy tiszteld meg annyira magyar közönséget, hogy itt futtatod meg Overdose-t. Ennek a lónak tök mindegy, hogy hol kap felhozó munkát. Igen ám, de akkor jött a probléma, hogy ki fogja kifizetni ezt az emelt tiszteletdíjat, és az egésznek csak akkor van értelme, ha közvetíti a tévé. Nem a reklám helye, de leírhatjuk, hogy rengeteget segített az OTP Bank vezetősége. Kifizették a tiszteletdíjakat, a közvetítés felét vagy két harmadát. Mivel az előző filmemnek a Castingnak, a TV 2 volt a médiapartnere, így vállalták, hogy közvetítik a versenyt. Azt hiszem nem csalódott benne senki. Sem az OTP, sem a TV 2, sem az ország sportszerető és lószerető közönsége. Tehát mivel én vállaltam magamra a szervezést, így gyakorlatilag három és fél napot töltöttünk együtt a Soumillonnal és a menedzsmentjével. Fiam, Benjámin is végig velem volt, és ő totálisan beleszeretett Christophe-ba. Így alakult ki közöttünk egy nagyon jó kapcsolat vagy barátság, és így mentünk mi ki egy hónappal később Franciaországba. Három hete volt az Arc hétvége. Ott két Group versenyt nyert. Otthon néztük tévén a versenyeket, és írtunk neki egy sms-t az első győzelme után. Arra fél óra múlva jött a válasz. Csak ennyi: Thanks. A másnapi még érdekesebb volt, hiszen még ült a lovon, amikor ismét gratuláló sms-t küldtünk. „Fantasztikus vagy. Remélem, ilyen nagy leszel a közös filmünkben is.” A televízióban láttuk, hogy bement a zsokéöltözőbe, hiszen kísérte a kamera, és megnézi a telefonját, majd pötyög rajta valamit. Valahová elküldött egy sms-t. ..és abban a pillanatban jelzett a telefonunk, hogy sms érkezett. Természetesen tőle. Nagyon jó érzés volt.
SA: Magyarán Önök nézték a televízióban, hogy Soumi sms-t ír Önöknek?
LG: Igen. Ez történt. Arra a legmerészebb álmaimban sem gondoltam, hogy visszamázsál, leül és mi vagyunk az elsők, akiknek sms-t küld. Ez számomra borzasztó erős gesztusértékkel bír. Nem mondhatom, hogy én a legjobb barátja vagyok, mert elmondta, mikor együtt ebédeltünk, hogy neki Olivier Peslier az, de hetente vagy kéthetente biztosan beszélünk. Bármi apróságot kér a Benjámin, mindig küldi azonnal.
SA: Természetesen ez csak mellékszál volt, mert a téma továbbra is a Kincsem film. Két kérdés kapcsolódik Koltai Lajoshoz. Egy ilyen kaliberű rendezőnek, mennyivel előbb kell szólni, hogy biztosan tudja vállalni a forgatást? Magyarán mennyire van Koltai Lajos betáblázva?
LG: Ez megint két dolog. A Sutyi első filmje, a Maár Gyula rendezte „Prés”című volt. Ő először volt önálló operatőr, én először voltam önálló gyártásvezető. Tehát mi egész fiatal korban összekerültünk és van köztünk egy emberi kapcsolat. A Sutyinak mint világsztárnak, legyen az rendező, legyen az zeneszerző, legyen az világhírű színész legalább három évvel előtte kell szólni. Mint ahogy egy Carreras vagy Domingo 3-4 évre be van táblázva, úgy tudja már X világsztár színész, hogy ő két év múlva melyik filmben fog játszani. Csak érdekességként mondom, hogy a Sutyi mire ezt a filmet megcsinálja, neki már két amerikai filmre van szerződése. Magyarán legalább két filmet rendez meg kint, Amerikában még a Kincsem film előtt.
SA: Koltai Lajos neve tényleg olyan jól cseng Hollywoodban, hogy ha meglátják nevét a sztárok a stáblistán, önként vállalják a filmeket? Magyarán tényleg megnyitja a neve a kapukat?
LG: Igen. Abszolút így van.
SA: Természetesen konkrét összegek nélkül, hogyan határozzák meg a sztárok gázsiját? Pl. Julia Roberst azt mondja: tetszett a forgatókönyv és 15 millió dollárért elvállalom a szerepet. Avagy ön mondja: Julia 10 millióm van, érdekel ennyiért?
LG: Nem. A Julia Roberts nem mond semmit. A menedzsere mondja, hogy ezt a szerepet mennyiért vállalná el. Erre én azt mondom, hogy ennyit nem adok, vagy nem tudok adni. Na, itt van nagy szerepe annak, hogy kivel dolgozik az ember. A Koltai akkora név már, és annyira szeretik mind szakemberként, mind emberként, hogy tud a producernek segíteni azzal, hogy képletesen szólva belopja a színészt a filmbe. Amennyiben tényleg tiszteli a Sutyit és tetszik neki a forgatókönyv akkor el fogja vállalni. Ez is az előnye, amellett, hogy szakmailag zseniális a Sutyi. Losonczi Gábor hiába menne oda, bármely világsztárhoz, azt mondanák: Uram ennyi a gázsija, vagy megadja, vagy viszontlátásra.
SA: Bevallom őszintén Önnek, hogy ha tömegeket nem is vártam a Kincsem Parkba a Seabiscuit film után, de némi nézőszám fellendülésben bíztam. Ön szerint milyen hatással lehet az agonizáló lóversenysportunkra a Kincsem film? Tudja, mindig azt halljuk, hogy a pólósok olimpiai győzelme után, áll a gyermekek sora az uszodák előtt.
LG: Igen. Én úgy gondolom, hogy lesz. Amennyiben ez tényleg világsiker, akkor lesz. Több dolog van. Én mindig azt szoktam mondani, hogy a galoppversenyzés nem a fogadásról szól. Ez egy csodálatos sport. Gyönyörű pálya, ragyogó levegő, kijöhet egy család és itt elszórakozik. Érdekes, izgalmas a verseny , satöbbi. Nagyon lehet szeretni a futballt úgyis, hogy valaki nem totózik vagy tippmixezik. Ezt nem muszáj tehát összekapcsolni. A lóverseny valakinek a fogadást jelenti, de magának ennek van egy izgalma egy gyönyörűsége. Azt hiszem, hogy aki ezt a filmet megnézi, az majd el fog jönni ide. Még egy hozadéka lehet: Magyarországon nincs hivatalos lovas utánpótlásképzés. Talán, pláne ebben a recessziós időkben, amikor az emberek nem találnak állást, talán fog tetszeni a film kis növésű gyerekeknek, akik azt mondják: húú ez milyen jó dolog, megpróbálom. Én biztos vagyok benne, hogy ki fognak jönni. Persze, hogy aki kijön ide egyszer vagy kétszer, hogy azt meg is tudjuk tartani, ahhoz még nem elég egy Kincsem film. Ahhoz még nagyon sok mindennek teljesülni kellene, ami azonban nem a filmen vagy a Losonczi Gáboron múlik.
SA: Ez egészen szép végszó lett. Köszönöm a beszélgetést, és a Racing Portal kiemelt figyelemmel fogja majd követni a film alakulását.
LG: Én is nagyon köszönöm
Vége
Losonczi Gábor – Sereg András – Kincsem Park, Budapest, 2009. november 01., kép: pannoniaoverdose.hu
